Rehabilitációs edző
Mi és mikor van szükség sportrehabilitációra?
Sportrehabilitációra a sportolás legrosszabb velejárója bekövetkeztekor, azaz sérülés esetén van szükség. A sportrehabilitáció egy hosszú több lépcsős folyamat, ami a sérülés pillanatától kezdve addig tart, míg újra teljesen terhelhető a sportoló, képes csúcsteljesítményét leadni. A rehabilitáció több, mint maga a gyógyulás, magában foglalja a potenciálisan fennálló újrasérülés megelőzését is, illetve a sportoló felkészítését a csúcsteljesítménye leadására. Rehabilitációra nem csak akut sportsérülések esetén van szükség, a hosszas és folytonos terhelés hatására kialakult sportártalmak megszüntetésekor is sportrehabilitációról beszélünk.
Hol kapcsolódik a rehabilitációs edző a munkához?
Sérülést követően egy többlépcsős folyamat veszi kezdetét a sportoló számára. A sérülést bekövetkezése után a szakszerű ellátás illetve a megfelelő diagnózis felállítását követően, a sérülés súlyosságától és jellegétől függően a pihenés, fizikoterápiás kezelés vagy gyógytorna (esetleg együttes alkalmazásuk) veszi kezdetét. Ezek a kezelések mindaddig tartanak, amíg a sportoló vissza nem nyeri egészséges mozgásképét. Az egészséges mozgáskép visszanyerése és a maximális sportterhelés közötti fázisban, a minél gyorsabb rehabilitáció, illetve a további sérülések megelőzése érdekében szükséges a sportág mozgásanyagára speciálisan rehabilitálni a sportolót. Ebben a fázisban rehabilitációs edző vezényli a munkát, ameddig a sportoló készen nem áll a saját sportága maximális terhelésére. A teljes rehabilitáció után is érdemes preventív jelleggel kiegészítő edzések keretében folytatni a munkát.
Miért van szükség sportrehabilitációra?
A professzionális sportban ma már alapvető elvárás, hogy sérülés esetén a sportoló rehabilitációja a lehető legrövidebb idő alatt menjen végbe és a felépülés teljes legyen, az újrasérülés rizikóját minimalizálva. Míg az élsportban a sportoló megélhetése és egy csapat, azaz sportvállalkozás (üzleti)sikere múlik ezen, addig az amatőr és hobbisportolók számára az egészséges, élethosszon át tartó aktív sportolói élet a tét. Az amatőr és fél-profi sportolók esetében nehézség, hogy amíg egy professzionális sportoló ma már elképzelhetetlen szakképzett sportorvosi háttér nélkül, addig az amatőr sportolóknál az ilyen jellegű szakértelem hiánya áll fenn – nincs megfelelő információjuk a sportsérülések kezeléséről és az újrasérülés prevenciójáról.
A rehabilitációs edző feladatköre
A rehabilitációs folyamatban a rehabilitációs edző felelőssége és a munkájának eredménye, hogy a sportoló újra képes legyen leadni csúcsteljesítményét, és megelőzze az újrasérülést. Ennek feltétel, hogy miután a sportoló egészséges mozgásképpel rendelkezik, célirányos és kellő mértékű edzésterhelést kapjon. Nem elég a sérülést szenvedett testrészt felerősíteni, újra fel kell építeni az izomegyensúlyt és a stabilizáló izmokat is, megalkotva a test harmóniáját. Vissza kell állítani a mozgáskoordinációt, elkerülendő a helytelen terhelést, ami újabb sérülésekhez vezetne. Tekintve, hogy egy sérülés nem csak az adott testrész kiesését jelenti az edzésterhelésből, a rehabilitációs edző munkája az egész testet, az egész embert rehabilitálni. A munka eredményeképpen újra meg kell teremtenie a sportoló egyensúlyérzetét, izomerejét és a szabad és teljes ízületi mozgásokat. Amennyiben szükséges munkájába be kell vonni sportpszichológust is, mivel ha a sérülés következményeképpen félelem, szorongás, lelki gát marad vissza, az a tökéletes fizikai rehabilitáció ellenére is ismételten sérüléshez vezethet, vagy képtelenné teheti a versenyzőt a csúcsteljesítménye elérésére.
Túl korai, túl intenzív terhelés
A rehabilitációs folyamatban fontos, hogy mindig annyi terhelést kapjon a szervezet, amennyi a legoptimálisabb a felépülés szempontjából. Ha a sérülést követően nem pihentetik a sérült testrészt elegendő ideig, akkor előfordulhat az izmok, ínak, szalagok helytelen letapadása, megnyúlása, a funkcionális sérülés véglegesülése, ami az érintett ízületek destabilizációjához vezet. Amikor a felépülés azon szakaszába léptünk, amikor a funkcionális mozgáskép egészséges, akkor is még fokozottan érzékeny a szervezet, fokozatosan és célirányosan kell a megfelelő mennyiségű edzésterhelést biztosítani, és így újra felépíteni a csúcsteljesítmény biztos alapját a sikeres felépülés érdekében.
