Sportártalom okának azonosítása
A túlterheléses sérüléseket sportártalmaknak hívjuk. Sportártalmak akkor alakulnak ki, hogy hosszú ideig rendszeresen ismétlődően a szervezet alkalmazkodási vagy gyógyulása szintjénél magasabb, vagy helytelen terhelést kap a sportoló. Így a sportártalmak eredhetnek belső tényezőkből (izomegyensúly eltolódása, végtagi tengelyeltérések) és külső tényezőkből (edzéstervezési hibák, rossz környezeti feltételek, például talajborítás). Kialakulásukhoz a többéves, rendszeres sporttevékenység során történő fokozott igénybevétel. Az ilyenfajta túlterheléses sérülések, azaz sportártalmak nehezen diagnosztizálhatók és kezelhetők, megfelelő kezelés hiányában végleges strukturális és funkcionális elváltozásokat okoz.
Sportártalom minden a sporttevékenység űzéséből bekövetkező, az egészségre káros testi változás. Érintett lehet a bőr, az izom, kötőszövet, ízület és csont, valamint az idegrendszer egyes elemei is. Kiváltó ok lehet az egy oldalra végzett tevékenység is (például vívás, sportlövészet stb.), ennél fogva gyakoriak a sportágra jellemző sportártalmak.
Mikor és miért alakul ki sportártalom?
Sportártalmak akkor alakulhatnak ki, amikor a szervezetünk folytonosan ismétlődően regenerációs képességét meghaladó terhelésnek van kitéve. A terhelés a szervezetben mikro-sérüléseket okoz. A terhelést követően a testünk nem csak helyreállítja a sejtjeiben bekövetkezett károsodásokat, hanem túlkompenzál, a terhelést megelőző szintnél magasabb szintre fejleszti sejtjeinket. Ehhez a folyamathoz kellő regenerációs idő szükségeltetik két terhelés (azaz két edzés) között. Amennyiben nincs elegendő idő a szervezet rekonstrukciójára, úgy ezek halmozódni kezdenek, és - akárcsak a jól felépített edzésterhelés eredményezi a megnövekedett teljesítményt - a folyamat teljesítménycsökkenést és sérülést eredményez.
A sportártalmak és akut sérülések
A sportártalom hasonlóan épül fel, mint az edzés hatására kialakult teljesítménynövekedés, de negatív jelleggel. Így az edzésterhelés hatására folyamatosan gyengülni kezd a szervezet vagy egy része, egészen addig, amíg a sportoló számára átlagos terhelésnek számító munkától akut sérülés következik be.
A teljesítményben gyakran nem vehető észre visszaesés a sérülést megelőzően. Izomszakadásánál például nem feltétlen az izom szakad el, előfordul, hogy az izmot a csonthoz rögzítő ín válik le a csontról kitépve abból egy darabot. Ebben az esetben az izomzat számára ugyan elegendő volt a regenerációs idő az edzések között, mert bírta a terhelést, még fejlődhetett is. Azonban a csont képtelen volt tartani a fejlődés ütemét az izomzattal, a sorozatos terhelések között nem tudott a kívánt mértékben regenerálódni és így sérüléshez vezetett.
Gyakori sportártalmak:
- Ínak csonthoz való tapadásának gyulladása;
- Izomgyulladás;
- Csonthártyagyuladás;
- Fáradásos törés.
A sportártalmak azonosítása
Az akut sérülésekkel ellentétesen, a sportártalmak kapcsán a kiváltó okokra gyakran csak következtetni lehet. Több eredője lehet egy sportártalom kialakulásának, lehet a nem megfelelő edzésfelszerelés (például rossz futócipő), a rossz terep (betonon futni), a helytelenül megtervezett edzésmunka (a kellőnél több edzésmunka, vagy rossz gyakorlatok). A sportártalmakért gyakran egy előző sérülés a hibás. Amennyiben a teljes sportrehabilitáció előtt az állapotunkhoz képest túl erősen terhelni kezdjük magunkat, úgy a mozgásunk nem lesz kiegyensúlyozott, mivel még a sérült testrészt automatikusan tehermentesíteni próbáljuk. Az ilyen mozgások a helytelen terhelés miatt kialakíthatnak sportártalmakat, például kosárlabdázóknál a gyakori boka és térd sérülések miatti helytelen mozgás időskorra csípőkopást okoz.
