Mi a különbség a kisebb és a komolyabb sportsérülések kezelésében?
A sportsérülések szinte elkerülhetetlenek a hobbi- és élsportolóknál, az abból való felépülés pedig erősen befolyásolja a további edzésmunkát, sőt esetleg a mindennapokat is. Ugyanakkor a kisebb sérüléseknél nincs szükség feltétlenül orvosi segítségre, a súlyosabb sportsérülések gyógyulását viszont nem csak felgyorsíthatja a szakértő kezelés, de ez a minőségi gyógyulás feltétele is. Dr. Páll Zoltán, a Sportorvosi Központ sebésze, traumatológus, sportorvos arra hívta fel a figyelmet, hogy sokszor csak a kivizsgáláson dől el, szükséges-e orvosi közreműködés a felépülésben.
Mi a célja a sportsérülések kezelésének?
Ha valaki – legyen hobbi- vagy élsportoló – sérülést szenved el, a kisebb horzsolásoktól eltekintve, érdemes azt sportorvosnak megmutatnia. Miután megtörtént a kikérdezés és a fizikális vizsgálatok, bizonyos esetekben szükség van képalkotó eljárások használatára is, így szóba jöhet az ultrahang, a röntgen vagy az MRI vizsgálat is.
Mindezek alapján kiderülhet, hogy valódi sportsérülésről vagy sportártalomról van-e szó. A sportsérülés ugyanis egy nagy, erős, egyszeri behatásra létrejövő trauma (pl. törés, húzódás, szakadás), a sportártalom viszont ismételt behatásra keletkezik, ahol nincs körülhatárolt traumás epizód. A kiváltó tényező gyakran túlterhelés, de ok lehet egy rosszul használt sportszer, az ellenfél tevékenysége vagy egy nem kontrollált izom is. Az ortopéd-traumatológiai sportártalmak több struktúrát érinthetnek, így az izmokat, az inakat, szalagokat, az ízületeket, az ízületi tokokat és a csontokat.
- A kezelés célja ugyanakkor minden esetben az úgynevezett minőségi gyógyulás. Ez azt jelenti, hogy nem csak, hogy minimalizálni kell a sérülést, gyulladást és/vagy fájdalmat a sérülés helyszínén, de hosszútávú gyógyító tevékenységgel elő kell segíteni a felépülést. Ennek célja, hogy fenntartsuk vagy akár növeljük a mozgásképességet, megakadályozzuk a sorvadást, visszaállítsuk az erőt, az állóképességet, elősegítsük a funkcionális felgyógyulást, és elkerüljük a nem megfelelő, kompenzáló mozgásmintákat – hangsúlyozza dr. Páll. - Tehát, hogy a sportoló legalább olyan szinten legyen képes sportolni, mint korábban, viszont már biztonságosabban tegye azt, jelentősen csökkentve egy újabb sérülés esélyét.
Ezt kell tenni kisebb sérülések esetén
Ha a probléma egészen enyhe, és az orvos is úgy látja, hogy nincs szükség komolyabb kezelésre, egy-két napig sokat segíthetnek a vény nélküli fájdalomcsillapítók és a R.I.C.E. módszer.
- R: rest, vagyis pihenés. Legalább egy-két napig ajánlott pihentetni a sérült testrészt, óvakodva a nagyobb megerőltetéstől.
- I: ice, vagyis jegelés. Egy konyharuhába vagy törölközőbe tekert jégtömlőt ajánlott a sérült testrészre helyezni, naponta több alkalommal, kb. 20 percig.
- C: compression, vagyis nyomás. Ha a sérült területet nyomás alá helyezzük, az csökkentheti a duzzanatot. Erre jó megoldás lehet az elasztikus bandázs, de nem túl szorosan tekerve, mert az gyengíti a vérkeringést.
- E: elevation, vagyis megemelés. Amennyiben megoldható, ajánlott a sérült bokát, térdet, könyököt, csuklót egy emelt pozícióban (például egy párnán) pihentetni, szintén a duzzanat csökkentése céljából.
Mi segíthet a komolyabb sportsérüléseknél?
Súlyosabb problémára utalhat, ha a fájdalom, a duzzanat nem múlik el néhány nap alatt, ha nem terhelhető az adott testrész, és ha nyilvánvaló deformitás mutatkozik. Ilyenkor mindenképpen szükséges az orvosi kezelés.
- A kezelések megválasztásánál számos szempontot kell figyelembe venni – mondja dr. Páll Zoltán, a Sportorvosi Központ sebésze, traumatológus, sportorvos. – Sokszor lehet szükség valamilyen rögzítésre, a konzervatív kezelések között pedig alkalmazhatunk gyógyszeres kezelést, például fájdalomcsillapítókat, gyulladáscsökkentőket, akár injekciós formában is. Strukturális kezelést is választhatunk, például a porcmátrix alkotó elemeinek adagolásával, többek közt hialuronsav injekcióval, orvosi kollagén injekcióval. A lágylézer kezelés opcionális, a funkcionális gyógytorna viszont minden páciensnél elengedhetetlen. Mindazonáltal egyes esetekben a műtét a leginkább járható út. Tudni kell, hogy ha egy sportsérülést nem kezelnek szakszerűen, az hajlamos további, egyre súlyosabb gondokat okozni. A terápiában ezért a rizikófaktorok kiküszöbölésére is koncentrálni kell. Ilyen például a túledzettség, a szorongás, az anatómiai rendellenességek, az alvászavar, a nem megfelelő edzésmódszer és akár sportszer. A cél mindenképpen egy funkcionálisan, jól használható testrész, a kiegyenlített, biztonságos teljesítmény elérése és a visszaesés, újabb sérülés elkerülése.
Forrás: Sportorvosi Központ (www.sportorvosikozpont.hu)
